Oldalak

2012. március 3., szombat

Tanácstalan vagyok,...

..., hogy hogyan s fogjak hozzá a poszthoz. Most még kavarognak bennem az indulatok, gondolatok és a kérdőjelek. Azt hiszem minden anyuka vagy legalább is a többség aggódik a gyermeke jövőjéért és mindennel ami vele és azzal kapcsolatos. Nos ma voltunk az első szóbeli felvételin. (Az imádott iskolába amit legalább másfél éve megtaláltunk ami mindent vitt (volna). Beszámoltam már nektek a pályázatról amit a segítségetekkel oldottunk meg. Meséltem a nyílt napról amire nagy örömmel és várakozással mentünk.) A mai motivációs beszélgetésre a helyzethez méltóan emelkedett hangulatban és kellőképpen izgatottan érkeztünk. Névsor lesése a jelenlevők mustrálása. Bevallom végig néztem a jelenlevő gyerekeket és szüleiket, majdan levontam a következtetéseimet. Gyermekeimnek eddig mindig azt mondtam, hogy ne ítéljenek első látásra. De mi felnőttek ugye jól tudjuk, hogy az első benyomás sokszor egész életre szóló ellenszenvet, vagy barátságot tud generálni.Amit azután ugye nagyon nehéz megváltoztatni. Nos nem akarok megbántani senkit, de nézzétek el nekem, ha legalább nyomokban elétek tárom a gondolataimat. Azt hiszem abban sem mondok újat, hogy egy anyának a saját gyermeke a legszebb legokosabb, legrátermettebb, és a legeket persze még hosszú percekig sorolhatnám. Na de azért álljunk meg egy szóra, hogy klasszikusokat idézzek. Szóval nézünk tükörbe, nagyjából tisztában vagyunk a képességeinkkel, sejtjük mire vagyunk képesek.
 A beszélgetésre összeverődött gyerekek nagy többségén biztos találtam kivetni valót. (Hozzáteszem minket ugyanúgy stíröltek akár nyíltan akár "szem sarokból" figyelve) Szóval hm. csak néhány jelző amit mondjuk a mi viselkedésünkben biztos nem lehetett felfedezni: flegma- haj jobbra dobva majd balra, enyhe nagyképű arckifejezéssel vegyítve, majd a kijövő tanár kérdésére válaszolva :Én a 8órási csoporba voltam írva de most jöttem, (3/4 10-kor!!!) majd a kijövetkor : ááááá ide biztos nem fognak felvenni de nem is jönnék ide! - majd köszönés nélkül távozás. Aztán a stréber: 2 bazi vastag dosszié. Tele cikekkel oklevelekkel fényképekkel (könyörgöm rendvédelmi szak nem modellképző (bocs ez a roszindulat) Azthiszem talajtornász lányok voltak csinik alacsonykák vékonykák. Na mindegy. Aztán voltak nadrágjukat  fenekét a térdükön hordó lánykák és furán öltözött fiatalemberek. Voltak szülőkkel és egyedül, izgatottan vagy unottan ücsörgő arcok.
No de rátérek most már az érdemi részre. Szerény számításaim szerint a 40 helyre kb 400 jelentkező. ez csak egy szak. Tudom, hogy megvannak a kritériumok a szabályok és még a fene tudja mi minden ami alapján felveszik a gyereket. Persze megpróbáltuk felkészíteni, hogy mit fognak kérdezni, hogyan kell viselkedni, nagyjából mit válaszoljon. Nos mikor a gyermek bement szinte biztos voltam, hogy nem lesz semmi gond. Erre amikor kijött, könnyes szemekkel, szinte görcsbe rándult a gyomrom. Bár hozzáteszem akik  előtte kijöttek egyiküknek sem volt mosoly az arcán. Akkor hirtelen csak annyit kérdeztem, hogy mi van??? a válasza csak annyi volt, hogy azt mondták a bent ülők - idézem- "Gyengécskék a jegyeid". Hát mit ne mondjak elöntötte az agyamat az a bizonyos barna színű végtermék. majdnem 4es félévi átlaggal össz egy darab 2-essel. ami nagy szó az SNI vel meg tanulási nehézséggel meg a vele járó problémákkal. Bár kérdeztek Annától sok mindent, de ez az utolsó mondatuk a tisztelt bizottságnak mély nyomott hagyott. kezdhették volna azzal is hogy örülünk, hogy nyertél a pályázaton. és a nyílt napon is itt voltál stb stb. Ja és azért feldobták a labdát, hogy a szak közép szakról(környezet védelem, víz gazdálkodás) is esetleg át lehet menni a rendvédelmibe... Hát nem tudom ezek után, mi lesz az eredmény. Főleg ilyen hozzáállással. Bár azt írják a honlapon, hogy a felvételi beszélgetés eredménye nem része a felvételi eljárásnak. Könyörgöm ki az a marharépa aki ezt elhiszi. Na mindegy ez van. Várjuk március 14.-ét. Akkorra várható a felvettek listája.
Addig persze elmegyünk a másik két iskolába is a szóbeli motivációs beszélgetésre. És majd jól meglátjuk és jól eldöntjük hogyan tovább.

Legyen kellemes hétvégétek!

Andicsek

 Lapzárta után érkezett érdekes hír!: Az a lányka akinek hasonló eredményei voltak, elfelejtette mondani a tisztelt bizottság, hogy gyengécskék a jegyei.... Ki érti ezt?   ( A várakozás perceiben a két Lányka összehasonlította a jegyeit és igen azonos képet mutatott az összemérés)

7 megjegyzés:

  1. szegénykém....és ezek után még vágjon jópofát, és jókedvűen menjen el a másik két iskolába...

    VálaszTörlés
  2. Üdv Anyatigris! Ezek után én már előre rettegek, mi fog ránk is várni Norbival, ha jövő ilyentájt nekiindulunk...Úgy tűnik, hogy ezek a bizottsági tagok abszolute nem veszik figyelembe, hogy mekkora eredmény egy tanulási nehézségekkel küzdő gyereknek a 3.8-as átlag. Egyáltalán észrevették, hisz a jelentkezési papírokon szerepelnie kellett?

    VálaszTörlés
  3. Sajnálom!
    Gondolj arra, hogy megvolt az első, és a többi már jól fog menni, ott már nem lesz sírás!

    Nekem XXXX éve volt a felvételim az óvónőképző szakközépiskolába, ami minden álmom netovábbja volt azokban az években, csak azt elfelejtettem felmérni, hogy a 4,8-as átlagommal nem leszek oda elég, először is színkitűnőnek kellett volna lenni, és az egész nap tartó, fárasztó felvételisorozat alkalmával be kellett mutatnom az énektudásomat, a rajztudásomat, hogy mennyire vagyok jó tornász (fel tudok-e mászni a kötélre....), és milyen vagyok magyarból. Reggel 8-tól délután 17-ig tartott.
    A kötélre nem tudtam felmászni, nem volt ugyanis tornatermünk, a saját tantermeinkben tornáztunk, énekből hiába vittem a furulyámat, senki nem volt rá kíváncsi milyen darabokat tudok kívülről, rámentek a hallás után visszaéneklésre... magyarból már annyira fáradt voltam, hogy alig bírtam figyelni. Az egész napos sorbanállásos kínzás... Mert az volt este tört ki rajtam, amikor hazaértem, és hosszú ideig sírtam. Semmit nem ért, hogy év végére már 4,9 voltam, csak a két óvónőképzőbe jelentkeztem, er-go nem vettek fel sehová....
    Az osztályfőnököm betuszkolt a kerületi gimnáziumba, de már csak a sima általános szakra fértem be, azt meg minek, ha az értelme az lett volna, hogy vagy 4-féle nyelvi tagozatot választhattam volna, ha eleve oda megyek. Ilyenkor az ember (1979-ben volt) bekerült a nagy kalapba és valamelyik középiskola, akár több is kiválasztotta. Még a zöldséges szakmunkástanuló suliból is küldtek felvételi lapot. Aztán kiválasztott egy közgazdasági szakközépiskola, tekintettel arra, hogy az adatlapomon szerepelt az x éves énekkari tagság. Oszlopos.... Én mentem volna a gimibe, Apukám meg elment velem megnézni a közgáz sulit és azt mondta, csak oda mehetek... Szóval a mai napig azon rágódom, hogy mi lett volna ha.... Óvónő nem lett belőlem sajnos...

    Ilyen előzményekkel mentem a lányommal úgy felvételizni egy olyan suliba, ahová előkészítőre járt és imádta, hogy utolsó évben a kis piszok beszerzett egy osztályfőnöki rovót, és az ellenőrzőt vinni kellett... Csak megkérdezte tőle az igazgatóhelyettes, hogy mit jelent az a beírás " Zsófi egyik osztálytársa eltulajdonította a számozott matekdolgozatok egyikét a kémia szertárból és Zsófia tudott róla, és nem jelentette", vagy valami ilyesmi.
    Hát az én lányom elmagyarázta, és elcseverészte, és simán felvették... Ennyi meg egy bambi
    Kívánom nektek, hogy minden jól sikerüljön, és ha mégis felveszik a nem rendvédelmi szakra, akkor ne legyen benne tüske.
    Puszi!

    VálaszTörlés
  4. Ja! Azt elfelejtettem mondani, hogy alkalmazd a vonzás törvényét, mondd magadban sűrűn, hogy jó lesz, és sikerül, és ezt plántáld zsenge gyermeked felé. Semmiképpen ne keseredjél el, mert sajnos ragadós, az a legjobb, ha árasztod magadból a pozitív energiákat, úgy hogy ő is érezze vele vagy.

    Magyarul tudom, én, hogy szar érzés, meg az Anyának minden ilyen szurkálódás jobban fáj, de attól nem lesz jobb, ha látja rajtad is az elkeseredést, mert magára veszi. Magyarázd el neki, hogy akkor is egyenes derékkal és kedves mosollyal nézze a bácsikat néniket, ha ők nincsenek a helyzet magaslatán.
    Puszi!

    VálaszTörlés
  5. ingyom bingyom nem is tudom már hogy néztem rájuk amikor közölték velem hogy "gyengék" a jegyeim szerintem le döftem a tekintetemmel... egyszerűen borzalmas volt a Telepyben se lesz jobb pláne ha kötelet kell mászni...

    VálaszTörlés
  6. Uramisten!
    Csak nem beletenyereltem valami testneveléses felvételibe! Bocsánat !
    Nem volt szándékos!
    Ráadásul, úgy látom nem is Andicsek, hanem nyomban az illetékes gyermek válaszolt!

    Azt hiszem csak azt akartam ecsetelni, hogy nem mindig tud úgy felkészülni az emberfia egy ilyen felvételi beszélgetésre, de ha már gyakoroltad akkor biztos másodjára jobban megy! Viszont ha nem volt olyan jó érzés akkor egész életedben emlékezni fogsz rá, úgy mint én! Szóval szívből kívánom, legközelebb sokkal jobb legyen!

    H A J R Á !

    VálaszTörlés
  7. Jajj Mariann a világon semmi baj nem történt! örülök a beszámolódnak és köszönöm szépen. Jó ha mástól is olvas a Derék Gyermek tanácsokat és élményeket. Sokkal jobban megjegyzi, ha mástól hallja olvassa, mintha én papolik neki napokig.! Annyiból számítunk testnevelés feladatra, mert a telepy testnevelés tagozatos iskola, csak most először indítanak rendvédelmi szakot. Ezért próbáljuk meg oda is a bejutást.

    VálaszTörlés