Oldalak

2011. március 28., hétfő

Önbecsülési nyilatkozat

Nem csak a testnek kell a táplálék

Mint említettem egyik bejegyzésemben: nekifogtam a Húsvét előtti nagyon nagytakarításba. Ez nálam azt is jelenti, hogy kipakolom a szekrényeket, polcokat, fiókokat. Az éjjeli szekrényem fiókjában találtam ezt a papír lapot. egy numerológiai tanfolyamon kaptuk, ahol persze nem csak a számokról beszélgettünk, hanem a lelkünk egyengetéséről is. Forrást sajnos nem tudok megnevezni, ha valaki tudja kérem ossza meg velem. Fogadjátok szeretettel, azt hiszem megéri elgondolkodni a sorokon
                                                                 
                                              Önbecsülési nyilatkozat

Én önmagam Vagyok.
A világon nincs még egy ugyanolyan lény. Vannak, akik ebben-abban hasonlítanak rám,de senki sem azonos velem.
Minden az enyém: a testem-és annak minden rezdülése. Értelmem-gondolataim és minden, ami az eszembe jut. Szemem-képeim és látomásaim.Érzelmeim-akár olyan szélsőségesek is, mint a düh, a csalódás, az öröm, a szerelem, a kiábrándultság, az izgalom. Enyém a szám-és minden udvarias, édes, durva, igaz és hamis szó amit kiejtek rajta. Hangom- legyen erős, vagy gyenge. Cselekedeteim- bármi, amit másokért, vagy magamért teszek.

Enyém az elképzeléseim, álmaim, reményeim és félelmeim.
Hozzám tartoznak a győzelmek és sikereim, a kudarcok és tévedéseim.
Mivel magamé vagyok, alaposan és közelről megismerhetem magam. Ennek során megbarátkozhatok magammal. Lehetővé tehetem, hogy magamért cselekedhessek.
Vannak vonásaim, amelyek számomra is rejtélyek még, oldalaim, amelyeket nem ismerek eléggé.De mindaddig, amíg elfogadom, mi több szeretem magam, bátran és reménykedve foghatok bele, hogy megtaláljam a kulcsot önmagamhoz.

Bármilyen a megjelenésem, a hangom, akármit mondok, vagy teszek, gondolok, vagy érzek az adott pillanatban, az is csak én vagyok. A magam ura vagyok, jelenidőben létezem.

Amikor visszatekintek, és mérlegelem, hogy néztem ki, mit nyilatkoztam, cselekedtem, hittem, éltem át - kiderül, hogy nem vagyok tökéletes. De megszabadulhatok attól, ami bennem rossz, megőrizhetem erényeimet, és kitalálhatom az öntökéletesítés módját.
      Látok, hallok, érzek, gondolkodom, beszélek, és cselekszem. Vannak képességeim a túléléshez, barátságok megkötéséhez, alkotáshoz, értelmes és az eligazodáshoz más emberek világában.
      Bizalmasa vagyok önmagamnak, ezért formálni tudom magam
      Én én vagyok, és szeretem magam.

Azt hiszem, ezekhez a sorokhoz kár lenne bármit is hozzáfűzni. És már csak a megszokott kérdésem hangzik el: Nektek mi a véleményetek erről az írásról? Ti mennyire becsülitek Önmagatokat? Mit tudtok tenni azért, hogy mások is (meg)becsüljenek?

2 megjegyzés:

  1. Nekem ez egy kicsit túlságosan énközpontú, de azt hiszem, ez a lényege ebben a formában, csak nekem ez sok.
    Én kicsit úgy gondolom, hogy jobb, ha a tükörbe mosolygok, és a tükör visszamosolyog rám - mármint hogy az emberek hozzám való viszonyához mérem az én értékét, de lehet, hogy ez a kettő nem ütközik.
    Mindenesetre találtam benne én is értékes gondolatokat. Csak rákérdeztél.
    És végre kikerültél nálam is az oldalsávba...

    VálaszTörlés
  2. Kedves Kikocs! már kezdtem azt hinni, hogy a gasztro (és egyébes) világban ez a bejegyzés érdektelennek bizonyult, de mégse:) Persze ez így túl tömény. de valljuk be őszintén: mennyire lebecsüljük magunkat. mennyire kicsinek érezzük nagunkat sokszor. nyilván nem kell naponta fennhangon dúdolva ezeket a téziseket híresztelni, de magunkban ott legbelűl jó egy kicsit felértékelődni, elismerni magunkat. szerintem. én. legalábbis. js és köszönöm, hogy viszed a híremet másfelé:)

    VálaszTörlés